Aradi villamoskáosz

2015. július végén életemben először léptem át a román határt, a cél Arad volt. Annak ellenére, hogy viszonylag közel van Békéscsabához, mégsem sikerült egy napos kirándulás keretében megjárnom, többek között az egy órás időeltolódás miatt sem. Ezért kissé kalandosra sikerült az odaút: előző nap felmentem Pestre, majd az Ister EN-nel kb. 10 órára leértem Békéscsabára. Itt vettem meg a nemzetközi menetjegy, így olcsóbb volt, majd kb. három órát nézelődtem a városban, kisétáltam a Lencsési lakótelepre. Meglepően nagy élet volt mind a belvárosban, mind a lakótelepen, sokan mentek haza biciklivel, érdemi tömegközlekedés hiányában. Éjfél után persze már tényleg aludt a város, nekem erre csak a késéssel érkező Dacia nemzetközi gyorsvonaton volt lehetőségem. Kürtösnél, a határon még szerencsétlenkedtünk kicsit, de nem bántam, így is korán, 5 óra körül érkeztem Aradra, legalább ennyivel is többet aludtam.

A város tömegközlekedését a CTP Arad látja el, összesen 15 villamos viszonylaton (ezek között vannak, amik csak naponta néhányszor indulnak), és néhány autóbusszal. A járművek és a pálya (keskeny, 1000 mm nyomtáv) állapota általában elég lehangoló, de megvan a hangulata, bár a napi használók nyilván máshogy gondolják. Az első kép az állomástól nem messze, a Podgoria nevű csomópontnál készült az egyik alacsonypadlós Imperióról. Ez a típus itt helyben, az Astra vagongyárban készül Siemens segítséggel, hat darab állt forgalomba 2014-15-ben és továbbiak várhatóak. Ezek a járművek nemcsak azért számítanak mérföldkőnek az aradi közlekedésben, mert az első alacsonypadlósok, hanem mert ezelőtt utoljára 1982-ben érkezett új villamos a városba.

Így az Imperiókat leszámítva csak külföldről használtan vásárolt járművek alkotják az állományt. Az elv általában az, hogy egy ideig használják őket, majd vesznek egy valamivel újabbat, így nem kell komolyabban hozzájuk nyúlni. Tekintve, hogy a közlekedési vállalat annyira igénytelen, hogy sokszor évekkel a járművek megvásárlása után is fent vannak még a német nyelvű feliratok, lehet jobb is, hogy ezt nem teszik meg. A sokféle típus és festés miatt igazi káosz uralkodik, aminek persze a fotós örül.

Jelenleg kb. 50 Tatra T4-es van forgalomban, melyek sokszor B4 típusú pótkocsit vontatnak maguk után. A ’70-es, ’80-as években sok, kifejezetten Aradnak épült Tatra T4R állt forgalomban, azonban ezek selejtezésre kerültek, jelenleg a Tatra állomány nagy részét az ezredforduló környékén Halléból beszerzett, átlagosan kb. 40 éves T4D-k alkotják. Ezek a villamosok nemcsak németországi festésüket, de még a pályaszámukat is megtartották.

Az állomány döntő többségét azonban a Düwag gyártmányú kocsik adják. A nyolctengelyes GT8-ból olyan 25 lehet forgalomban, egy részük Essenből (1700-as és 1800-as pályaszámcsoport), két darab Mülheimből (263, 264) a többi pedig Innsbruckból (30-50-es pályaszámok) érkezett. A képen látható 1854-es például 1960-as évjárat, 2000-ben került Aradra.

A hattengelyes GT6-ból 36 db. van állományban, a képen látható 138-as 1963-ban épült, 1995-ig Ludwigshafenben közlekedett.

A ’90-es évek második felében, valamint a 2000-es évek elején összesen 45 darab, az Esslingeni Gépgyárban 1960-64-ben gyártott GT4-es került Stuttgartból Aradra, amiből kb. 30 lehet forgalomban manapság. Ezek igazi régi villamosok, egy élmény volt utazni velük. A felsoroltakon kívül még M8S típusú villamosok is közlekednek a napi forgalomban, arról is lesz majd kép.

2008-ban egy csapásra lecserélték a teljes innsbrucki flottát új, alacsonypadlós Bombardier Flexity Outlook villamosokra, néhány régi jármű ekkor Aradra került, köztük az 51-es is. A képek egyébként a Bulevardul Revolutiei-n készültek, ami szerintem simán nevezhető Arad főutcájának. Itt a közút két iránya között egy zöldsáv található, amiben a villamosok közlekednek, elég látványos módon.

Ezt az utat a Piata Romana zárja le, ahol egy körforgalom található nemcsak a közút, hanem a villamosok számára is. Bár a sínek folytatódnak két irányban is, a legtöbb viszonylatnak itt van a végállomása.

Például a 6-osnak, aminek a másik vége még érdekesebb, ahogy azt hamarosan látni is fogjuk. Ellenben a 3-as vonal Tátrája továbbmegy Újarad felé.

Helyszínt váltunk: a Bulevardul Nicolae Titulescu-n járunk, egy lakótelepnél a Temesvárra vezető vasútvonal mentén (a háttérben lévő felüljáró ezen ível át). A környéket a belvárosból érkezve óriáshurokban szolgálják ki a villamosok: a 7-es az egyik, a 18-as a másik irányban.

Ezután sajnos beborult, így nem lettek olyanok a képek, mint szerettem volna.

Egy nagy ugrással a város északi részén, a Fat Frumos nevű végállomáson termünk, ami egy lakótelep végén található. Az 1983-ban elkészült objektum a nagy forgalom ellenére elég lepusztult, de ez a kutyát se érdekli, amint az a mellékelt képen is látható.

A GT4-est egy másik váltotta, majd hamarosan egy GT6-os is megérkezett, ráadásul pótkocsit vontatva.

A koncepció jellemzően az, hogy a hálózat adott pontjára általában két viszonylat közlekedik összehangolva: az egyik innen a vasútállomáson keresztül, a másik pedig a Piata Romana-ról a „főutcán” át.

Időközben egy Tatra is befutott. Bár a nagyforgalmú, kétvágányú szakasznak itt vége, a pálya egyvágányon még folytatódik. Egyrészt a semmi közepén lévő nyugati ipari parkig, ahova naponta csupán két, 1b jelzésű járat közlekedik innen, műszakváltáskor.

Másrészt pedig abból nem messze kiágazva a Gája nevű városrészbe. Ide a 6-os jár félóránként a Piata Romana-ról, egészen hihetetlen hangulata van a falusi környezetben közlekedő villamosnak. Bár a nap pont ideális szögből sütött volna ezekhez a képekhez, sajnos a felhők nem akartak eltűnni.

A végállomási hurokvágány a falu (városrész) temploma körül húzódik.

Egy-egy kép a hurokban és a felszállóhelyen. Ezt a vonalat egyébként 1959-ben adták át a forgalomnak.

Egy busz már újra a lakótelepnél, hogy azért ilyen is legyen.

Ezután egy 3-assal kimentem a másik végállomásra. A vonal a korábban már látott Piata Romana után áthalad a Maros folyó felett, majd kisvárosi környezetben vezet, ami fokozatosan csendes, kertvárosi/falusi hangulatba megy át, …

… hogy aztán hirtelen, minden átmenet nélkül egy élettel teli lakótelepre, a végállomásra érjünk.

Itt található a temesvári vonal mentén lévő Újarad állomás is. Egy Csaurusz állt bent két személykocsival, valamint pont ekkor indult a Regiotrans magánvasút Valkány felé tartó motorvonata, sűrű füstfelhőt eregetve.

Ezen kívül még két, Sulzerrel vontatott tehervonat biztosított említésre méltó fotótémát.

Ezután visszamentem a korábban már említett Bulevardul Revolutiei-re, Arad kvázi főutcájára. A típusok bemutatásakor már utaltam a Düwag M8S típusra, a baloldalon látható egy példány. A kilenc, 1976-os évjáratú kocsi Essenben szolgált, 2006-ban kerültek ide.

Két szép fotó egy szóló és egy csatolt GT4-esről. Balra az 1874-ben megnyitott színház látható, a háttérben pedig az 1902-1904 között épült Páduai Szent Antal-katedrális.

Az előbbi épületek előtt található a Teatru megálló, innentől halad a villamos az út közepén lévő parkban.

Végre stabilan kisütött a nap és épp jó helyről is sütött, úgyhogy legalább itt sikerült jó képeket lőni.

Egy kis történelem: az aradi lóvasút 1869. október 24-én nyílt meg épp ezen az utcán keresztül, az állomás és a Maros-part között, majd hamarosan kiépült a gájai határig. A villamos közlekedés csak 1944-ben indult el, kezdetben román gyártmányú ITB és Timis, illetve csehszlovák Tatra villamosok közlekedtek, majd a ’90-es években kezdődött el a nyugati, használt villamosok beszerzése. Érdemes még megemlíteni az 1906. november 11-én megnyitott Arad-Hegyaljai Motorosított Vasutat, ami Aradtól Gyorokig, majd onnan Pankotára és Máriaradnára vezetett, 1000 mm nyomtávolságon. 1913-ban villamosították, ezután Ganz motorkocsik közlekedtek, melyek közül még ma is van üzemképes, nosztalgia kocsi. A Gyorokig tartó szakaszt 1983-ban a villamos hálózatba integrálták, a többit 1991-ben megszűntették.

Primarie megálló.

Mégegy GT4-es.

A Crisan nevű megállóban végre egy Tatra is feltűnt. Ekkor már loptam a távolságot a vasútállomás felé, …

… majd hamarosan meg is érkeztem oda, de a felvételi épület előtt még fotóztam két villamost.

Illetve a kiállított gőzöst.

És egy újabb állomásépület, immár a határ innenső oldalán: az épp felújítás alatt álló békéscsabai. Az előző éjszaka érdemi alvás hiánya miatt kicsit fárasztó volt a kirándulás, ott, akkor nem mindig volt őszinte a mosolyom, de így utólag megérte.

Főoldal