Kalandozás a Tátrában
(III. rész)

Előző oldal

Szűk negyedórás döcögés után meg is érkeztünk Tarpatakra. A hat darab 840-es sorozatú „Delfin” dízelmotorovonat 2003-ban állt forgalomba, jelenleg a poprádi fűtőházhoz vannak állomásítva. A Stadler, Bombardier és a Ruttkai Járműjavító közös terméke, gyakorlatilag a TEZ-en közlekedő villamosok normálnyomtávú, dízelüzemű változata, kicsit újabb dizájnnal.

Megérkezett a csatlakozás Ólubló (Stará Lubovna).

A közigazgatásilag Poprádhoz tartozó Mateócon (Matejovce) kereszt volt, ezért gyorsan leugrottunk két fotóra.

Poprádról visszavillamosoztunk Ótátrafüredre. A vonatok óránként járnak Poprád-Ótátrafüred-Csorbató között (plusz délelőtt és délután van egy-két sűrítőjárat, olyankor félóránként), amihez Tátrafüreden csatlakozik a Tátralomnic felé, szintén óránként ingázó szerelvény. A csorbatóiak is itt kereszteznek, így itt minden egész órában hármas vonattalálkozás van, ennek megfelelően hatalmas utasforgalommal.

Tátraszéplak (Tatranská Polianka). Félórás követés esetén itt is van kereszt.

Ezután visszatértünk a lomnici vonalra, Tátraerdőfalva (Tatranská Lesná) hangulatos megállóhelyén szálltunk le.

A cél az aznap utoljára itt közlekedő nosztalgia szerelvény nyílt vonalon való megörökítése volt. Ez sikerült is egy cseh vasútbarát társaságában.

Füreden sikerült megelőzni a nosztalgiát, és így a Poprádra hazatérő szerelvényt Nagyszalók (Vel’ky Slavkov) határában is lekaphattuk. Még némi napsütés is akadt hozzá.

Ha már itt voltunk, megvártuk az ellenkező irányú, menetrendszerinti vonatot is.

Harmadik nap Csorbatón kezdtük a fotózást, az idő csak rosszabb lett.

Közös peronos átszállás a villamos és a fogaskerekű között. Régen a végállomás a tóparton volt, az új létesítményt 1970. február 20-án adták át.

A háttérben lévő hegyek miatt jó lett volna, ha süt a nap.

A fogas óránként közlekedik egy szerelvénnyel, de csúcsidőben egy másik szerelvény is ingázik. Vonali kitérő hiányában nem félórásra sűrít, hanem másodrész jelleggel jár.

Így ilyenkor a végállomáson két szerelvényt is el lehet kapni az összesen meglévő háromból.

Egy Stadler kocsi nem messze a végállomástól.

Lefogasoztunk Csorbára, ahol a telephely is található. A képen azonban a végállomás látszik.

A felfelé induló szerelvény a nagyvasúttal párhuzamosan halad, de erősen emelkedik, majd elfordul a hegy felé. Ezt próbáltuk megörökíteni, kár, hogy az időjárás miatt alig látszottak a hegyek.

Közben lent a 350 008-as mozdony által vontatott gyorsvonat haladt el, de kb. ugyanekkor szállt fel a Wizz Air Poprád-London járata is, úgyhogy akadt látnivaló.

Ezután visszavonatoztunk Poprádra, majd átszállás után folytattuk utunkat Kassára.

Kassán sikerült elcsípni a kihalófélben lévő 460-as motorvonatok két példányát is, melyek leginkább már csak Eperjes-Lipany felé járnak.

És végül az állomási tolató. Ezután már csak a Rákóczi EC-vel való hazautazás volt hátra.

Főoldal