Kalandozás a Tátrában
(II. rész)

Előző oldal

Egy megállóval feljebb, a Poprádi-tónál (Popradské Pleso) vagyunk.

Amint az előző szerelvény felért Csorbatóra, azonnal indult vissza egy másik, amit szintén sikerült a nyílt vonalon megörökíteni, hegyekkel a háttérben.

Gyalog visszaindultunk Felsőhági felé, mert útközben láttuk ezt a jónak tűnő fotóhelyet.

2004. november 19-én viharos erejű szél tarolta le a Tátra déli oldalát, sok helyen kopárrá változtatva az addig erdős hegyoldalt. A természeti katasztrófa a vasutat sem kímélte, a forgalom hat nappal később indult újra egy rövid szakaszon (Poprád-Nagyszalók), a teljes vonalon azonban csak fél év múlva, 2005. június 6-án közlekedhettek újra vonatok.

Az előző helyről már egyszerűbb volt Felsőhágira visszagyalogolni, ahol felszálltunk egy Csorbató felé tartó vonatra.

Csorbatón rögtön át is szálltunk a fogaskerekűre, amivel Csorbára utaztunk, ahol a nagyvasúti állomással közös alsó végállomás található.

Hálózatilag és üzemeltetésileg a TEZ-hez tartozik a közel 5 km hosszú, Csorba és Csorbató között ingázó fogaskerekű is. A vonal 1896. július 30-án nyílt meg (jóval a villamos előtt) gőzvontatással, később azonban a párhuzamos buszjáratok beindulása miatt veszített népszerűségéből és 1934 augusztus 14-én megszűnt. Az 1970-ben Csorbatón megrendezett sívilágbajnokság apropójából újjáépítették, a forgalom az immár villamosított fogaskerekűn 1969. február 12-én indult meg. Ekkor érkezett a vasútra a három, ma is üzemelő svájci gyártmányú szerelvény.

A nagyvasúti részen is szétnéztünk, ezt a felsővezeték karbantartásra átépített „Bz-t” találtuk. Innen nagyvasúton is visszamehettünk volna a poprádi szállásunkra, mi azonban visszafogasoztunk és Csorbatóról leelektricskáztunk, közben ránk is sötétedett, így hangulatosabb volt.

Másnap reggel Alsótátrafüreden (Dolny Smokovec) kezdtünk. A vonatok vegyesen járnak szólóban és csatoltan, ilyenkor nyáron elég nagy kihasználtsággal, a szólóra általában alig lehet felférni. Úgy tűnik kevés az új motorvonat, jó lenne, ha tényleg felújításra kerülne egy régi CKD szerelvény, és ilyenkor akár napi szinten közlekedhetne normál menetrend szerint, normál tarifával. Elkélne a plusz férőhely és élménynek sem lenne utolsó.

Ótátrafüreden volt a kereszt, így hamarosan csorgott lefelé az ellenkező irányú szerelvény. Az egymással szomszédos Alsótátrafüred és Ótátrafüred között 100 méter a szintkülönbség, amit szerpentin segítségével küzdenek le a vonatok.

Ótátrafüred (Stary Smokovec), a hálózat legnagyobb közbelső állomása a Csorbató felé közlekedő magányos motorkocsival.

Az első vágányon azonban egy érdekesebb jármű bújik meg: nyáron, kéthetente vasárnap közlekedik Füred és Lomnic között (illetve reggel és délután Poprádról/ra) a TEZ nosztalgiaszerelvénye, a nagyszámú utas örömére.

A szerelvény élén az 1913-as, Ganz gyártású, 22-es pályaszámú postamotorkocsi áll. Az ’50-es évekig szállított utasokat, majd üzemi járműként használták, 1987-ben került felújításra. Beceneve: kométa (üstökös). Mögötte az 1908-as évjáratú 12-es nyitott pót, leghátul pedig a 16-os pályaszámú, 1911-es zárt pótkocsi látható, ezek szintén Ganz gyártmányok.

Mi a nyitott kocsival utaztunk Tátralomnicra, de indulás előtt még volt egy kis idő szétnézni Füreden.

Egyrészt az állomás Poprád felőli végén tárolt pályafenntartási járműveket, másrészt lőttünk egy képet Újtátrafüreden (Novy Smokovec) is.

A nyitott kocsiban élvezetes volt az út, de a tátralomnici végállomáson leszakadt az ég. Így viszont tudtunk fotózni a motorkocsi körüljárása előtt és után is.

Hamarosan befutott a menetrendszerinti vonat is. Mivel a csatolt szerelvény rálóg a váltóra, előbb annak kellett vissza indulnia.

A Ganz szerelvény pedig csak utána vághatott neki a Füredig tartó 6 km-nek.

Tátralomnicra nemcsak villamossal, hanem nagyvasúton is el lehet jutni. A 9 km hosszú mellékvonal a Poprád-Plavec vonal Tarpatak (Studeny Potok) állomásától indul ki, egy-két óránként ingázik rajta egy motorkocsi, Tarpataknál csatlakozást biztosítva Poprád felé.

Következő oldal

Főoldal